„Létezik egy hely, ahol a színek egybemosódnak, nincs más csak az ónszín falak, és szürke fellegek. Szakadatlan ontja Antoh vizét az ég, s az óceán viharos tajtékot vet a sziklák peremére. Ezen az éjjelen sodródtatok ide, erre a helyre, ahol mindenki menedéket lelt feje fölé, az abbitszín fogadó tornyában, míg elül az átkozott förgeteg…”
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.