A Délvidék méltán híres volt testes borairól, jó szőlőjéről, és húsételeiről. Emellett híres volt kiépített kereskedőútjairól is. Ha volt benned némi készség, szinte akárhová eljuthattál a döngölt utakon. A jó utak, és a zsíros karavánok persze magukkal vonzották az ügyeskedőket is. Rablóbandák, munkanélküli szegények járták az utakat, ki a rakományért, ki munkáért kutatva a kereskedőket. Akadtak szép számmal idénykalmárok, egy-egy jól megpakolt szállítmányba ölték minden pénzük, hogy aztán megüthessék a főnyereményt, és drágán túladhassanak a portékán. Ezek többnyire a rablók kezébe jutottak, nem véletlenül. Már megszámolhatatlan ideje állt paktum a nagy kereskedőházak, és a rablóbandák között. Olykor-olykor elragadnak egy-egy szállítmányt, cserébe a házak rakományát nem bántják. Épp ezért a tolvajok mindig jó előre értesültek, ha egy nyerészkedő kiskalmár útnak bocsájtott egy szekeret. A gazdagok tovább gazdagodtak, a szegények pedig eltűntek a süllyesztőben.
A veszélyes idők azonban nem csak a fosztogatóknak kedveztek – szép számmal keresték a kardforgatókat is, akik jó pénzért saját vérükkel garantálták a szállítmányok biztonságát.
A vörös köpenyes, szikár férfi fáradtan ült lova nyergében. Már lassan egy hete kísérte egy Haldibarn nevű sunyi képű kereskedő szekértáborát társaival. Alig virradt meg, még fáradt volt az éjszaki őrködéstől.
Mindegy, legalább jól fizet a dzsad.
A köpenyes gondolataiba merülve haladt egy kordé mögött.
Másrészt amúgy is nyugatnak tartottak. A rendnek volt némi elintéznivalója Vermunban. Még pár nap, és megérkeznek.
Gondolataiból Joquin szakította ki. A huszonéves férfi melléléptetett fehér déli paripáján.
– Mit gondolsz, megússzuk Vermunig?
Syfadias megvonta a vállát.
– Van egy olyan érzésem, hogy nem. Mintha figyelnének.
– Csak elfáradtál. Talán jobb volna, ha...
– Megvagyok, köszönöm. Inkább keltsd fel a többieket. Hamarosan hajnalodik. Ha támadni akarnék, most tenném. Remélem vannak elég bolondok hozzá, hogy megtegyék.
A rőtköpenyes vicsorgott. Már nem volt fiatal, mégis tapasztaltabb volt korabeli társánál, ezért is lett diplomatája Ordannak. Megvolt benne mindaz, amit Ordan képviselt. Megfontolt volt, olykor persze heves. Kemény játékos volt, remek hadvezér, és elsőosztályú harcos. Gondolataiba révedten intett a kölyöknek, hogy távozhat. Joquin lassított hátasán, majd megindul egy fekete hintó felé.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.